Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

A „Fasírt” című novella filmes adaptációja

A

Az első egye­te­mi sze­mesz­ter egyik köte­le­ző kur­zu­sa a Dra­ma­tur­gia 1 című tárgy volt. A fél­év során olyan fel­ada­to­kat kap­tunk, melyek a moz­gó­ké­pes írá­si képes­sé­ge­ket fej­lesz­tik. A tár­gyat Gár­dos Péter és Roz­go­nyi Ádám oktat­ta.

A dramaturgia

A klasszi­kus iro­da­lom­ban szám­ta­lan pél­da van arra, hogy a szer­ző film­sze­rű­en írja le a tör­té­ne­tet, „képek­ben” gon­dol­ko­zik, vagy­is  táj­le­írá­sok és cse­lek­vé­sek soka­sá­gát hasz­nál­ja mesé­lés­re. Írás­kor tehát erre kell töre­ked­ni. Remek pél­da Kar­dos Sán­dor ope­ra­tőr által a kame­ra­man hall­ga­tók­nak fel­adott olvas­mány, Szo­mory Dezső: Har­ry Rus­sel-Dor­san a fran­cia had­szín­tér­ről című műve.

A fil­mes tör­té­ne­te­tek leg­fon­to­sabb ismér­ve a sze­rep­lők gon­do­la­ta­i­nak, érzel­me­i­nek fel­szín­re hozá­sa lát­ha­tó / lát­tat­ha­tó cse­lek­vé­sek segít­sé­gé­vel. Abból kell kiin­dul­ni, hogy a film „nem gon­dol­ja, rit­kán mond­ja, leg­el­ső­sor­ban mutat­ja”, vagy­is min­den moti­vá­ci­ó­nak kép­ben ábrá­zol­ha­tó módon kell meg­nyil­vá­nul­nia. Írás­kor tehát arra kell töre­ked­ni.

Féléves feladat

A Dra­ma­tur­gia 1 tárgy­ból a fél­éves vizs­ga­mun­ka Örkény Ist­ván egy sza­ba­don válasz­tott egy­per­ces novel­lá­já­nak adap­tá­ci­ó­ja volt. Ezek a művek külö­nö­sen alkal­ma­sak arra, hogy „ugró­desz­ka­ként” hasz­nál­juk őket egy fil­mes szto­ri­hoz. Álta­lá­ban vég­le­te­sen tömö­rek, humo­ro­sak, és gro­teszk, abszurd vilá­guk bár­mi­lyen alap­hely­zet­hez muní­ci­ót nyújt­hat­nak. Ugyan­ak­kor a nyel­vi játék, a két­ér­tel­mű fogal­mak gya­ko­ri hasz­ná­la­ta nehéz­sé­get, ezért kel­lő kihí­vást is jelent a meg­va­ló­sí­tás­ban. Én a Fasírt című novel­lát válasz­tot­tam, ami mind­össze két mon­dat­ból áll:

A meg­da­rált húst össze­dol­goz­zuk tojás­sal, tej­be ázta­tott zsöm­lé­vel, sóval, bors­sal, és for­ró zsír­ban vagy olaj­ban hús­po­gá­csá­kat sütünk belő­le.

Figye­lem! Nekünk, emlő­sök­nek nem mel­lé­kes kér­dés, hogy mi darál­juk-e a húst, vagy ben­nün­ket darál­nak-e meg.

Egy hét­köz­na­pi étel recept­jé­nek vég­te­len prak­ti­kus­sá­ga, majd az azt köve­tő mon­dat­ban töb­bes szám első sze­mély­ben az emlő­sök fel­em­le­ge­té­se (miköz­ben tud­juk, hogy a fasírt több­nyi­re emlős álla­tok húsá­ból készül), olyan másod­la­gos jelen­tés­tar­tal­mat hor­doz, ami – ha ismer­jük a „fasírt­ban len­ni” kife­je­zést –, akkor bor­zasz­tó natu­rá­lis tör­té­net­írás­ra sar­kall.

A cikk végén olvas­ha­tó „vég­le­ges” vál­to­zat több meg­kö­ze­lí­tés, majd azok elve­té­se, átdol­go­zá­sa után szü­le­tett meg. Most két vál­to­za­tot köz­lök egy­más után.

1. változat (2015. szeptember)

Egy kisvendéglőben vagyunk. Kanárisárga ruhás, kövérkés fickó ül az asztalnál, az étlapot tanulmányozza. Odalép hozzá a pincér:
- Uram, sikerült választani?
- Igen. Megkóstolnám a séf ajánlatát. Mondana róla valamit?

A pincér elmosolyodik, odahajol a vendéghez és a fülébe sugdos valamit. A férfi figyelmesen hallgatja, majd az arcán mosoly jelenik meg, bólogat. A pincér  suttogva magyaráz (kihallatszanak a “sovány hús” “kissé véresen” kifejezések). 

Eközben a háttérben (defókuszban) halk jövésmenés, egy sötét és két fehér ruhás alak megy át a képen. A férfi becsukja az étlapot, elégedetten bólint: - Jöhet! Pincér el. A férfi elé gőzölgő tányér kerül, rajta hatalmas szelet hús, köret, ízléses dekor. A faszi elkezd enni, viszonylag gyorsan végez. A pincér odalép hozzá:
- Egészségére! Ízlett?
- Tökéletes volt! Isteni! Megmondaná, merre találom a mosdót? 
A pincér odahajol hozzá, a fülébe sugdos. A férfi megköszöni, feláll és elindul a étterem hátsó traktusa felé. A kamera követi, közben egy másik asztal kerül a képbe. Ennél az asztalnál egy sötét ruhás, sovány ember az étlapot tanulmányozza. Odalép hozzá a pincér:
- Uram, sikerült választani?
- Ó, igenigen. Mit takar a séf ajánlata?
A pincér elmosolyodik, odahajol a vendéghez és a fülébe sugdos valamit. A férfi figyelmesen hallgatja, majd az arcán mosoly jelenik meg, bólogat. A pincér suttogva magyaráz (kihallatszanak a “jól táplált” “zsíros” kifejezések). Közben a kövér végez a mosdóban. Amint kilép az ajtón a háta mögött két szakácsruhás ember rátámad, és egy serpenyővel fejbe csapják, elájul. A pincér még mindig suttogva magyaráz a soványnak. Az emberke értően mosolyog, bólogat. Közben a háttérben, a sovány háta mögött (defókuszban) fehér ruhás alakok cipekednek. A pincér végez a magyarázattal. A sovány vendég becsukja az étlapot, elégedetten bólint:
- Jöhet!
Pincér el. A férfi elé gőzölgő tányér kerül, rajta hatalmas szelet hús, köret, ízléses dekor. Az ember elkezd enni, élvezettel forgatja a szájában a falatokat. Hirtelen meglepődve megáll, belenyúl a szájába és egy kanárisárga kabátgombot vesz ki belőle. Kicsit nézegeti, elmosolyodik, majd a gombot a tányér szélére (vagy a csonttányérra) teszi. Elégedetten sóhajt egyet és újabb falatot vág le a húsból.

 

2. változat (2015. november)

/* "Szívvel-lélekkel" - szinopszis */

Nyílik az ajtó, egy 30 év körüli nő, kezeiben tömött szatyrokkal lép a lakásba. A konyhába megy, ahol a kisasztalnál egy idős férfi ül magába roskadva. A nő lerakja a szatyrokat, és kedvesen köszön: „Csókolom, apuka!” A férfi nem reagál, csak bámul maga elé. A nő az egyik szatyorból ételhordót vesz ki, és a tartalmát egy tányérba önti: „Jól van apuka, most már itt a finom leves borsóval, ahogy szereti.” A férfi kicsit kavargatja a levest, majd sértődötten megszólal: „Hidegen nem kell.” Feláll, kimegy a konyhából, de az ajtóból még visszaszól: „De aztán ne a mikróban melegítsd meg nekem!”

Következő jelenet: az apa a szobában, a megterített ebédlőasztalnál ül. A lány egy gőzölgő levesestálat tesz elé. Az apa a tányérjába mer egy adagot, majd mohón nekilát a levesnek. Az első falatot nyomban visszaköpi: „A szentségit, ez forró! Meg akarsz ölni?!” Lánya ijedten elveszi előle a tányért és a tállal együtt kiviszi a szobából.

Következő jelenet: az apa egy régi albumot nézeget, amikor a lány belép, levesestálat tesz az asztalra, majd a tányérba mer egy adagot. A férfi csak tologatja a borsószemeket a levesben, majd szemrehányóan megszólal: „Hús nincs bele?” A lány szó nélkül visszaönti a levest a tálba és kiviszi a szobából.

Következő jelenet: az apa újságot olvas az asztalnál. A lány behozza a tálat: „Tessék apuka, nem túl meleg húsleves borsóval... Ízlik?” Az öreg nyámmog az első falattal, majd megszólal: „Valami hiányzik belőle. A lélek! Az teszi harmonikussá az ételt. Boldogult anyád minden szeretete benne volt a főztjében.” A nő rámered az apjára, szó nélkül összeszedi a eszcájgot és kiviharzik a szobából.

Következő jelenet: az apa a megterített asztalnál ül. Lánya imbolygó léptekkel belép, egy teli tányért tesz elé, majd a férfi fülébe suttogja: „Apuka, ebbe már a szívemet is beletettem. Jó étvágyat!” A férfi kevergeti az ételt, megszagolja és megkóstolja. Közben a lány imbolyogva hátralép, majd az apja mögött elvágódik. A férfi oda sem néz, teli szájjal, csámcsogva beszél. „Édes lányom…, hát…” Meglátjuk a nőt a földön, mellkastáján hatalmas, iszamos vérfolt. A férfi folytatja a mondatot: Jó ez a szív… csak már kihűlt!

( az utolsó mondatnál a nő arcközelijét látjuk, hirtelen kinyílnak a szemei )

/* Másik befejezés */

Következő jelenet: az apa újságot olvas az asztalnál. A lány behozza a tálat: „Tessék apuka, nem túl meleg húsleves borsóval... Ízlik?” Az öreg nyámmog az első falattal, majd megszólal: „Boldogult anyád a szívét is belefőzte.” A nő rámered az apjára, szó nélkül összeszedi a eszcájgot és kiviharzik a szobából.

Utolsó jelenet: a férfi kihabzsolja a tányérból a pörköltet. Tán még kenyérrel is kitörli. Elégedetten hátradől, megpaskolja a hasát és oldalra pillantva megszólal: „Na, akkor ennék egy májat is!”
Mellette egy széken a lánya holtteste hever, mellkastáján hatalmas, iszamos vérfolt.

( az utolsó képen a nő arcközelijét látjuk, hirtelen kinyílnak a szemei )

2. változat – átírva (2017. november)

Ez a ver­zió a dip­lo­ma­fil­mem fej­lesz­té­se­kor meg­élt pánik okán szü­le­tett. Az alap­szi­tu­á­ci­ót meg­tart­va, ám tel­je­sen más hát­tér­tör­té­net­tel fogal­maz­tam meg a szto­rit.

/* „FASÍRT” – Szinopszis */

A történet napjainkban játszódik.
A két szereplő: Juli, a negyven év körüli gyermektelen nő, és az ő apja, a hetven éves özvegy Józsi bácsi.
A helyszín: Józsi bácsi otthona, ami egy lelakott, a 60-as évek bútoraival berendezett kislakás.

A film elején Julit látjuk, ahogyan éppen befejezi a lakás takarítását. A bútorok korához képest minden ragyog, rendezett. Juli még megigazít pár dolgot, felhúzza vekkert és beállítja tíz órára, amikor csöngetnek. Két mentőápoló egy gurulós hordszékben behozza Józsi bácsit, akit most engedtek haza a rehabilitációról. A két mentős segít az öregnek átülni egy karosszékbe. Juli kifizeti a betegszállítókat, akik ez után távoznak.

Amint magukra maradnak, a nő elkezd szeretettel gondoskodni az apjáról (betakarja, odaadja neki a szemüvegét, újságot, kávét rak oda neki). Az öregúr egykedvűen viseli mindezt, láthatóan még nem zökkent vissza az otthon melegébe. Eközben a nő folyamatosan csacsog: a dialógból kiderül a két szereplő viszonya, esetleg az öregúr múltja. A férfi közli, hogy éhes, a nő pedig örömmel hozza neki a reggel óta főzött ebédet, borsólevest. A leves azonban kihűlt, ezért az öregúr visszaküldi megmelegíteni.

Amíg a leves melegszik, az apa a lány segítségével elkezdi felforgatni a szoba rendjét: átrendezik a bútorokat és a többi berendezési tárgyat. Juli próbál ellenkezni, de Józsi bácsi egy sajátos, szinte filozofikus érvrendszert állít fel a kívülről káosznak tűnő rend mellett. A lány inkább hallgat, és segít az öregnek. Eközben a leves felforr, így amikor a lány felszolgálja, az apja dühében borsószemeket köpdös szanaszét a szobában.

A levest hagyják hűlni, ám eközben tovább folytatódik a káoszteremtés. Józsi bácsi érzelmi zsarolással veszi rá a lányát a segítségre. Az újabb felszolgáláskor a férfi sótlannak találja az ételt. A lány még megpróbálkozik azzal, hogy helyben megsózza, ám az öregúr újabb kívánsággal áll elő: inkább legyen a levesben valamilyen sós hús. A lány megadóan főzni kezd.

Eközben az öregúrba visszatért az erő, és egy fűrésszel, kalapáccsal elkezdi átalakítani a bútorzatot.

Míg az étel készül, a barkácsolás éles vitát vált ki a két szereplő között. A férfi metsző precizitással alázza meg a lányt, aki végül bűnbánóan viszi be a totális rendetlenség közepére az elkészült ételt. A férfinak nem tetszik a hús mibenléte, és elhangzik tőle a kulcsmondat:
- Boldogult anyád szívből csinálta.
Juli tekintete elborul, és szó nélkül kiviszi a tányért a szobából.

A következő képen a lányt látjuk, ahogyan hason kúszva, igyekszik bejutni az étellel a labirintussá változott szobába. Lassan Eljut a férfihoz, aki egy trónust eszkábált a fotelből. A férfi megüdvözült arccal, őrült császárként ragyog a trónjában.

A nő az utolsó erejével lerakja a tányért a férfi elé, majd elterül a földön. Józsi bácsi aprólékosan megvizsgálja az ételt, aztán óvatosan belekóstol. Finnyásan eltolja magától, megvetően ránéz a földön heverő Julira, és megadja a kegyelemdöfést:
- Inkább májat ennék…

Az utolsó képen Julit látjuk, a mellkasa széttrancsírozva, láthatóan a saját szívét főzte bele Józsi bácsi ebédjébe.


/* RENDEZŐI KONCEPCIÓ */

A film egyetlen délután történetét dolgozza fel. Kezdetben kifejezetten realista mind a környezet, mind a viselkedésmód, azonban ahogyan haladunk előre a sztoriban, egyre szürreálisabb látványt és magatartást tapasztalunk. Habár a konfliktusok forrása látszólag az öregúrnak sohasem megfelelő étel, valójában azt szeretném bemutatni, hogy mennyire hiábavaló (és káros), ha egy zsarnoki természetnek örökösen meg akarunk felelni. Ez a gondolat akár a mai közbeszédben jelen lévő, erőszakosságba kifutó alá-fölérendeltségi viszonyokra is reflektálhat.

A történetből csak sejthető, hogy az öregúr valószínűleg bolond (elképzelhető, hogy az elmeosztályról érkezett haza). A történet során egyre inkább bekerülünk ebbe a kívülről őrültnek ható, ám Józsi bácsi elméjében teljesen logikusan működő világba. A két szereplő között lezajló dialógok olyanok, amik egyre inkább megtörik a lány ellenállását (ledarálják őt), míg végül az őrült világ teljesen beszippantja őt.

Utóélet

A 2015. novem­be­ri máso­dik vál­to­zat­ból készült egy for­ga­tott vál­to­zat is. Saj­nos nem vol­tam elég­gé fel­ké­szült a film meg­fe­le­lő minő­sé­gű meg­va­ló­sí­tá­sá­ra, ezért azt a ver­zi­ót nem hozom nyil­vá­nos­ság­ra. Ugyan­ak­kor hálá­val tar­to­zom e „pilot” film meg­va­ló­sí­tá­sá­ban nyúj­tott segít­sé­gért a követ­ke­zők­nek: Bog­nár Lász­ló, Cso­bot Adél, Vár­he­gyi Dáni­el, Bog­dán Fran­cis­ka.

Hozzászólás írása

Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Minden cikk

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás