Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Így készült a Buszon című rövidfilm 1. rész

Í

Ez a kis­film 2016 tava­szán készült a Buda­pes­ti Met­ro­po­li­tan Egye­tem Moz­gó­kép­kul­tú­ra és Média­is­me­ret alap­sza­kán, a Dra­ma­tur­gia 2. tárgy fél­éves fel­ada­ta­ként. A téma­ve­ze­tő taná­rok Gár­dos Péter és Roz­go­nyi Ádám vol­tak.

A feladat

A máso­dik sze­mesz­ter egyik leg­bo­nyo­lul­tabb fel­ada­tát a Dra­ma­tur­gia 2 tárgy­ból kap­tuk. A „Sze­re­lem, sötét verem…” gon­do­lat­ból kiin­dul­va kel­lett for­ga­tó­köny­vet írni, és a fil­met a fél­év végé­ig lefor­gat­ni. Műfa­ji meg­kö­tés nem volt, akár fik­ci­ós film­ben, akár doku­men­tum­film­ben, vagy épp asszo­ci­á­ci­ós etűd­ben is lehe­tett gon­dol­koz­ni.

Fejlesztés

Az alap­szi­tu­á­ci­ót egy Face­book-bejegy­zés­ből merí­tet­tem. A posz­tot egy fiú írta, és körül­be­lül így hang­zott: « Kere­sem azt a kábé 180 cen­ti magas, zöld sze­mű, bar­na hajú, jó kiál­lá­sú fiút, aki­hez teg­nap a Kele­ti­nél a 7-es busz­ról leszáll­va az ex-barát­nőm oda­ment és meg­csó­kol­ta. A lak­cí­me érde­kel. »

Vég­te­le­nül egy­sze­rű, még­is hatá­sos üze­net, ami alap­ján nagyon könnyű elkép­zel­ni egy izgal­mas tör­té­ne­tet. Vajon mit élhet át vala­ki, aki szem­ta­nú­ja lesz annak, hogy épp meg­csal­ják. Az előbb még együtt tur­bé­kol­tak a jár­mű­vön, most pedig azt lát­ja, hogy az imá­dott nő más­sal kerül intim közel­ség­be, és nincs lehe­tő­sé­ge köz­be­lép­ni. A hűt­len­ség­nek biz­to­san oka van, és arról való­szí­nű­leg a meg­csalt fél is tehet.

A szi­tu­á­ció kidol­go­zá­sá­nál a prak­ti­ku­mot tar­tot­tam szem előtt, vagy­is a film lehe­tő­leg egy hely­szí­nen lefor­gat­ha­tó legyen. Mint­hogy az ere­de­ti tör­té­net alap­ján csak egy bel­ső konf­lik­tus jöhe­tett vol­na lét­re (a fiú vívó­dá­sa a látot­tak miatt), ami a leg­ke­vés­bé fil­mes szi­tu­á­ció, ezért jó irány­nak tűnt, hogy köz­vet­le­nül a buszon tör­tén­jen meg a csá­bí­tás. Aki meg­fi­gyel­te már, hogy mi min­den tör­té­nik akár csak két meg­ál­ló között egy tömött buszon, az szem­ta­nú­ja lehe­tett már hason­ló hely­ze­tek­nek, vagy­is a kép­ze­let­be­li tör­té­net egy­ál­ta­lán nem áll távol a való­ság­tól.

Első lépés­ben meg­ír­tam a karak­ter­raj­zo­kat. Ez abban segít, hogy a jel­leg­ze­tes cse­lek­vé­se­ket lehes­sen ren­del­ni a sze­rep­lők­höz.

FÉRFI: 30 év körüli, tehetős, jól öltözött, de nem hivalkodó. Mérnök vagy közgazdász. Jómódú családban nőtt fel, a szülei elvárásai szerint él ma is. Rendszerető, tisztaságmániás. Általában autóval közlekedik, kevés tapasztalata van az átlagemberek életéről. Szerelmes a NŐBE, és boldog, hogy az viszont szereti. Ez az első komoly kapcsolata, ezért igyekszik mindent megtenni, hogy megtartsa.
NŐ: A 20-as évei végén járó irodai alkalmazott. Csinos, de átlagos hivatali kiskosztümöt visel. Kispolgári családból származik, albérletben él. Átlagos keresete van, amivel jól gazdálkodik, takarékos. Busszal közlekedik, bérlete van. Határozott, a sorsát önmaga alakítja. Régóta keres olyan kapcsolatot, amelynek révén magasabb társadalmi státuszba kerülhet. A FÉRFIVEL való együttléttől is ezt várja. Ugyanakkor irányítani is szeretné a kapcsolatot, és nem szeretné, ha a FÉRFI szülei beleszólnának. Romantikus alkat, gyengédségre, vidámságra vágyik, melyek kiszínezik a szürke hétköznapokat.
CSÁBÍTÓ: 35 év körüli vékony, bohém stílusú férfi. Láthatóan szabad életet él, vidám, szemlélődő művész. Ránézésre szórakoztató egyéniség, érezhetően jó a társaságában lenni. Számára az egész világ egy nagy játék.

Első verzió

A for­ga­tó­könyv első vál­to­za­tá­ban (amit ha meg­ta­lá­lok, fel fogok ide ten­ni) még beszél­tek a karak­te­rek. Elég sokat és rosszul. E ver­zió órai pre­zen­tá­ci­ó­ja után kap­tam az egyik leg­fon­to­sabb kri­ti­kát: „Akkor írj dia­ló­got, ha már tudsz!” Hir­te­len elég rosszul esett ez a mon­dat, de hamar elfo­gad­tam az igaz­sá­gát, hiszen való­já­ban nekem sem tet­szett az a szö­veg, amit a karak­te­rek szá­já­ba adtam. A kri­ti­ka maga sűrűbb és hatá­so­sabb volt, mint ami miatt elhang­zott. Pedig Ber­emé­nyi Géza For­ga­tó­könyv­írás elő­adá­sa­i­ról emlé­kez­nem kel­lett vol­na, hogy „A fil­mes dia­lóg vég­le­te­sen tömör, sűrű. Hét­köz­na­pi­nak tűnik, de való­já­ban művé­szi szin­ten szűk­sza­vú.”

Második verzió

Átdol­goz­tam a köny­vet úgy, hogy min­den amit eddig karak­te­rek elmond­tak, inkább a cse­le­ke­de­te­ik­ből derül­jön ki. Végül úgy adó­dott, hogy tel­je­sen el lehe­tett hagy­ni min­den ver­ba­li­tást, így ez kon­cep­ci­ó­vá vált a film­ben.

bog­da­nat­ti­la_­met-dram2_­bu­szon_v4­jegy­bu­szon

A máso­dik ver­zió for­ga­tó­köny­vét pre­zen­tál­va fel­me­rült a kér­dés: „…és ezt hogyan sze­ret­néd lefor­gat­ni?” Remény­ked­tem, hogy kapok vala­mi­lyen ked­vez­ményt, hogy ne kell­jen pon­to­san a for­ga­tó­könyv sze­rint meg­va­ló­sí­ta­ni a fil­met. Műte­rem­ben, sti­li­zált dísz­le­tek között vagy azok nél­kül, egy­faj­ta brech­ti szín­ház­ként akar­tam for­gat­ni, mint­ha csak egy pró­bát lát­nánk. Ám ekkor jött a hideg zuhany, ugyan­is a taná­runk rávi­lá­gí­tott, hogy a cse­lek­mény egyik leg­fon­to­sabb moz­ga­tó­ru­gó­ja épp a elinduló/fékező busz fizi­kai vál­to­zás. Ha a sze­rep­lők csak eljátsszák az ezek­re a kény­szer­erők­re adott vála­sza­i­kat, az a tör­té­net rövid­sé­ge miatt nem hogy fil­men, de még szín­ház­ban is inkább kínos len­ne, mint hatá­sos.

Tanulság: olyan történetet tervezz, ami reálisan megvalósítható anélkül, hogy belerokkannál!

Előkészítés I.

Motívumkeresés

Tehát a lec­ke fel lett adva: kerí­te­ni kell egy buszt, ami a tör­té­net sze­rin­ti módon mozog a város­ban. Bará­ti segít­ség adott maga­biz­tos­sá­got ahhoz, hogy meg­ke­res­sem a BKV-t a meg­ál­ló hely­szí­ne illet­ve a busz meg­ta­lá­lá­sá­hoz. A BKV busz­bér­lés­sel fog­lal­ko­zó osz­tá­lya nagyon kész­sé­ge­sen és konst­ruk­tí­van segí­tett a dolog­ban: a for­ga­tó­könyv alap­ján hely­szí­ne­ket java­sol­tak, segí­tet­tek a terü­let­fog­la­lá­si enge­dé­lyek meg­szer­zé­sé­ben. Min­den lénye­ges szem­pont (a bejár­ha­tó útvo­nal, a kiál­lás rövid­sé­ge, a terü­let mére­tei) alap­ján a bog­dá­ni úti (haha!) busz­vég­ál­lo­más­ra esett a válasz­tás. Elő­ször a Goog­le Maps-en, majd a sze­mé­lye­sen is meg­néz­tük a leen­dő hely­színt.

A kisze­melt busz­meg­ál­ló­ról kide­rült, hogy hét­vé­gén is üzem­ben van, és mivel a for­gal­mat nem aka­dá­lyoz­hat­juk, alter­na­tív meg­ol­dást kel­lett keres­nünk. Ugyan­itt egy kicsi­vel lej­jebb egy saját busz­meg­ál­ló-táb­la lehe­lye­zé­sé­vel már meg­kap­tuk a szük­sé­ges enge­dé­lye­ket.

A szük­sé­ges enge­dé­lyek meg­szer­zé­se után meg­hív­tak az Óbu­dai Busz­ga­rázs­ba, ahol szebb­nél szebb buszok közül választ­hat­tunk. Azt néz­tük, hogy 1. a fő hely­szí­nün­kön elfér­je­nek a sze­rep­lők; 2. meg lehes­sen csi­nál­ni az összes ter­ve­zett plánt.

Eköz­ben lehet­sé­ges útvo­nal­ter­ve­ket is érkez­tek a BKV-tól. A for­ga­tást meg­elő­ző héten és a ter­ve­zett nap­szak­ban bejár­tuk a java­solt kör­nyé­ket autó­val, és egy kame­rá­val rög­zí­tet­tük, hogy mikor hol mit látunk a táj­ból. Ez alap­ján készült egy szű­kí­tett útvo­nal, ahol a lehe­tő leg­ho­mo­gé­nebb kül­sők lát­szód­nak, hogy a külön­bö­ző idő­pon­tok­ban fel­vett snit­tek egy­más után téve folya­ma­tos­nak has­sa­nak.

Szereplők kiválasztása

Azt koráb­bi tapasz­ta­la­ta­im­ból tud­tam, hogy csak kép­zett / gya­kor­lott szí­né­szek­kel érde­mes dol­goz­ni, hiszen a hely­szín- és busz­bér­lés drá­ga mulat­ság, csak szi­go­rú idő­ke­ret­ben tud­juk lefor­gat­ni a fil­met. Nincs sok időnk pró­bá­ra, több­szö­ri fel­vé­tel­re, minden­nek flot­tul kell men­nie.

Elek Ányos bará­tom egy nagyon fon­tos taná­csot adott a sze­rep­lők kivá­lasz­tá­sá­hoz. Fia­ta­lok kel­le­nek, akik sokat ját­szot­tak együtt, ezért jól (szin­te illat­ról) isme­rik egy­mást. A Kapos­vá­ri Egye­tem vég­zős szín­mű­vész osz­tá­lyá­nak sze­ren­csé­re akko­ri­ban volt egy elő­adá­sa Buda­pes­ten, amit meg­néz­ve kis tana­ko­dás (és bátor­ság­gyűj­tés) után közü­lük kér­tem fel három fris­sen vég­zett szí­nészt a sze­re­pek­re:

A továb­bi sze­re­pek­kel ekkor még nem fog­lal­koz­tam, majd­nem baj is lett belő­le. De erről majd később.

A cikk máso­dik részé­ben az elő­ké­szí­tés foly­ta­tá­sa, a for­ga­tás, az utó­mun­ka kerül terí­ték­re, aztán a film utó­éle­té­ről lesz szó.

Hozzászólás írása

Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Minden cikk

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás