Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Így készült a Buszon című rövidfilm 2. rész

Í

Így készült a „Buszon” – 2. rész

A Buszon című kis­film 2016 tava­szán készült a Buda­pes­ti Met­ro­po­li­tan Egye­tem Moz­gó­kép­kul­tú­ra és Média­is­me­ret alap­sza­kán, a Dra­ma­tur­gia 2. tárgy fél­éves fel­ada­ta­ként. A téma­ve­ze­tő taná­rok Gár­dos Péter és Roz­go­nyi Ádám vol­tak. –  Az elő­ző rész­ben a fel­adat­ról, az ötlet és a for­ga­tó­könyv fej­lesz­té­sé­ről, vala­mint az elő­ké­szí­tés első fázi­sá­ról volt szó. Most az elő­ké­szí­tés befe­je­zé­sé­ről, a for­ga­tás­ról, azt utó­mun­ká­ról és a film fogad­ta­tá­sá­ról írok.

Előkészítés II.

A stáb megszervezése, technika

Bár koráb­bi film­je­im­nek én vol­tam az ope­ra­tő­re is, most biz­tos­ra kel­lett men­nem, hiszen mind­össze 7 óra állt ren­del­ke­zé­sünk­re a for­ga­tás­hoz (a busz sofőr­jé­nek fix, tör­vény­ben sza­bá­lyo­zott mun­ka­ide­je van, és ezt a garázs­ból való kiál­lás­tól a vissza­ér­ke­zé­sig kell szá­mol­ni). Ezért moz­gó­sí­tot­tam a kap­cso­la­ti háló­mat, így sike­rült elér­nem Kőrö­si And­rás ope­ra­tőrt, aki sze­ren­csé­re elvál­lal­ta a fil­met.  A for­ga­tás után tőle hal­lot­tam az egyik leg­jobb moti­vá­ló mon­da­tot:

Min­dig élve­zet a fik­ció tavá­ba merít­kez­ni.

Az ő javas­la­tá­ra Canon 5D-vel és Zeiss opti­ka­sor­ral (18, 21, 28, 35, 50, 85, 100 mm) for­gat­tunk. Mivel a for­ga­tás és a vizs­ga­ve­tí­tés között kevés idő állt ren­del­ke­zés­re, az utó­mun­ka fény­elés-részét fel­gyor­sí­tan­dó Black Pro-Mist 1/8 szű­rő került a len­csék elé. Derí­tés­ként egy akku­mu­lá­to­ros LED tab­ló szol­gált. A tech­ni­kai esz­kö­zö­ket a Sch­windl Kft-től bérel­tük. Bau­er Ist­ván lett a kame­ra­tech­ni­kus.

Nincs pár­be­széd a film­ben, ezért a zajok, zöre­jek (vagy­is az atmosz­fé­ra) még nagyobb hang­súlyt kap. Ezt pus­ka­mik­ro­fon­nal egy Tas­cam field recor­der­rel rög­zí­tet­te az egyik szak­tár­sam, Bács­kai Bálint. Hatal­mas segít­sé­get jelen­tett Elek Ányos bará­tom köz­re­mű­kö­dé­se: egy sze­mély­ben volt első asszisz­tens, gyár­tás­ve­ze­tő, casting-direc­tor, kel­lé­kes és pszi­cho­ló­gus.

Próba

Hogy a for­ga­tá­son min­den flot­tul men­jen, a sze­rep­lők­kel elő­ze­te­sen elpró­bál­tuk a tör­té­ne­tet. Meg­néz­tük, hogy mikor mit látunk, mi műkö­dik és mi nem. Mit hogyan kell csi­nál­ni ahhoz, hogy a lénye­ges momen­tu­mok meg­fe­le­lő­en lát­szód­ja­nak a képen. Az iga­zi busz bel­ső mére­tei alap­ján beren­dez­tük a fő hely­színt. A pró­ba során ese­mény­ről ese­mény­re halad­va keres­tük a lehe­tő leg­jobb plá­no­kat, lemér­tük az ese­mé­nyek idő­igé­nyét, vagy­is „lejár­tuk” a tör­té­ne­tet. Ezt köve­tő­en készült egy nyers vágott ver­zió a pró­ba leg­jobb­nak ítélt fel­vé­te­le­i­ből. Ebből már lehe­tett lát­ni, hogy körül­be­lül milyen lesz a vég­le­ges film. A pró­ba­fel­vé­telt átküld­tem az ope­ra­tőr­nek is.

A for­ga­tás előt­ti napok­ban már nagyon kusza volt min­den. Nem cso­da, hogy a busz uta­zó­kö­zön­sé­gé­ről majd­nem elfe­led­kez­tünk. Végül az utol­só napon sike­rült az isme­ret­sé­gi kör­ből ver­bu­vál­ni ele­gen­dő olyan sta­tisz­tát, akik­nek volt ked­vük és ide­jük egész nap egy buszon ráz­kód­ni.

Az utol­só este egy kocs­má­ban ülve írtuk meg a tech­ni­kai for­ga­tó­köny­vet. Készült egy rész­le­tes snitt­lis­ta, ami alap­ján egy beál­lí­tás terv:

Kár volt annyit izzad­ni ezen, ugyan­is a a hely­szí­nen az ope­ra­tőr­rel egyez­tet­ve a ter­ve­zett képek nagy részét kidob­tuk, mivel nem tet­tek vol­na hoz­zá érdem­ben a film­hez, csak az időt vit­te vol­na el a rög­zí­té­sük.

Tanulság: csak az operatőrrel együtt szabad megtervezni a rögzítendő képeket.

Forgatás

A for­ga­tás 2016. május 28-án, szom­ba­ton volt. Két autó­val gyor­san össze­szed­tük a kel­lé­ke­ket, illet­ve idő­sebb roko­na­in­kat, akik sta­tisz­ta­ként jöt­tek segí­te­ni a for­ga­tá­son. Reg­gel 8-kor kezd­tünk, elő­ször a vég­ál­lo­má­son az álló buszos képe­ket (a két­fé­le fel­szál­lást, a jegy­vá­sár­lást, a leszál­lást) vet­tük fel. Itt fon­tos segít­sé­get nyúj­tott a BKV részé­ről dele­gált hely­szín­biz­to­sí­tó (Besz­terczey Béla), aki min­dig gon­dos­ko­dott arról, hogy a meg­fe­le­lő képe­ket zava­ró körül­mé­nyek (pl. kép­be kerü­lő par­ko­ló buszok) nél­kül fel­ve­hes­sük. A busz sofőr­je, Var­ga János is pél­da­mu­ta­tó elő­zé­keny­ség­gel segí­tet­te a mun­kát: vál­lal­ta a sze­rep­lést, arra és a sza­bá­lyok betar­tá­sá­val úgy vezet­te a buszt, amer­re és aho­gyan csak kér­tük.

Az álló buszos fel­vé­te­lek­kel körül­be­lül 11 óra­kor végez­tünk. Ez azért volt jó, mert ilyen­kor a nap már elég maga­san áll ahhoz, hogy ne kelet­kez­ze­nek zava­ró beve­ré­sek és imitt-amott meg­je­le­nő árnyé­kok a képen. A busz tete­je árnyé­kol­ta a napot, így az abla­ko­kon keresz­tül csak szórt fényt kap­tunk. A sze­rep­lők arcát a LED-es tab­ló­val derí­tet­tük. Mind­ez nagyon sze­ren­csé­sen jött ki, hiszen a szto­ri sze­rint két meg­ál­lót megy a busz (vagy­is alig lát­ha­tunk jelen­tős fény­irány­vál­to­zást), míg a való­ság­ban körül­be­lül négy órán keresz­tül for­go­lód­tunk Óbu­da útja­in.

Újabb fon­tos tanul­ság, hogy moz­gó busz fizi­ká­ja nem min­dig úgy műkö­dik, aho­gyan elmé­let­ben elkép­zel­tem. Az ülés­re tett gitár seho­gyan sem akart eldől­ni a busz indu­lá­sa­kor. Végül azt talál­tuk ki, hogy az ülés taka­rá­sá­ból egy „lát­ha­tat­lan” kéz lök­je meg. Pár pró­bál­ko­zás után ez a mód­szer bevált.

Még fon­to­sabb, hogy nem vélet­le­nül kell a buszon kapasz­kod­ni. A féke­zé­ses jele­net­nél én úgy kép­zel­tem, hogy vala­hogy egy valós vész­fé­ke­zés lesz, ami nagyon „mókás” szo­kott len­ni a 7-es buszon, ami­kor egy­más­ra dől­nek az embe­rek. Egy film­for­ga­tás­nál azon­ban a sze­rep­lők és a stáb biz­ton­sá­ga min­den­nél fon­to­sabb. Hall­gat­nom kel­lett vol­na a sofőr­re, aki elő­re figyel­mez­te­tett, hogy Mer­ce­des buszok nagyon gyor­san meg tud­nak áll­ni.

Sze­ren­csé­re sen­ki­nek sem­mi baja nem esett. Egy kicsit sze­ré­nyebb féke­zés­sel lett meg­old­va a jele­net. Végül határ­idő­re min­dent lefor­gat­tunk és vissza­tér­tünk a bázis­ra. Ret­ten­tő bol­dog és fáradt let­tem a végé­re.

Utómunka

A film zené­jé­nek licen­szét a beatpick.com zene­tár­ból vásá­rol­tam. Kez­det­ben nem is volt elkép­ze­lé­sem a zene stí­lu­sá­ról, csak vélet­len­sze­rű­en keres­gél­tem a lehe­tő­sé­gek között, és a rög­zí­tett képek isme­re­té­ben elkép­zel­tem az egyes jele­ne­te­ket az adott zené­vel. Ami­kor aztán ráta­lál­tam a vég­le­ges muzsi­ká­ra, a film vágá­sa már gyor­san ment, hiszen a tem­pót és a han­gu­la­tot a zenei motí­vum biz­to­sí­tot­ta.

A főcím­re és a stáb­lis­ta ani­má­ci­ó­ra a mun­ka­he­lyi és isko­lai köte­le­zett­sé­ge­im miatt nem lett vol­na időm, ezért csak kon­cep­ci­ót készí­tet­tem el. A kre­a­tí­vum dúsí­tá­sá­ra és az ani­má­ció kivi­te­le­zé­sé­re egy gra­fi­kus isme­rő­sö­met, Mon­dok Atti­lát kér­tem fel.

A film fogadtatása

A „Buszon” a tava­szi sze­mesz­ter végén, a vizs­ga­ve­tí­tés előtt egy nap­pal készült el. A vizs­gán elég jó vissza­jel­zé­se­ket, és nagyon fon­tos kri­ti­ká­kat is kap­tam rá. Fel­me­rült pél­dá­ul az a kér­dés, hogy vajon mit ír olyan nagyon a FÉRFI, hogy ennyi­re nem figyel a barát­nő­jé­re? Kötöz­kö­dés­nek tűn­het ez a kér­dés, azon­ban ha ez fel­me­rül egy néző­ben, akkor hiá­nyos a mese, vagy­is az alko­tó elfe­led­ke­zett egy elem­ről, ami nyil­ván­va­ló magya­rá­za­tot adna a sze­rep­lő visel­ke­dé­sé­re.

Továb­bi ész­re­vé­tel volt, hogy túl domi­náns, szin­te tola­ko­dó a zene, olyan hatást kelt, mint­ha a sze­rep­lők a zene dik­tá­tu­ma sze­rint ját­sza­ná­nak. Ebben sok igaz­ság van. Ment­sé­gem­re legyen mond­va, hogy az időm java részé­ben rek­lám­fil­mek készí­té­sé­vel fog­lal­ko­zom, ahol a túl­ke­vert zene a kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­ze. Egy­sze­rű­en elfe­led­kez­tem arról, hogy most mások a szem­pon­tok.

Egy másik érde­kes­ség a nem szak­mai közön­ség véle­mé­nye. Nem abban az érte­lem­ben, hogy tet­szik vagy nem tet­szik, hanem hogy kivel azo­no­sul a néző a három sze­rep­lő közül? Sze­ren­csé­re közel száz konk­rét választ kap­tam erre a kér­dés­re:

  • a 14 éven alu­li­ak több­sé­ge a FÉR­FI-val van
  • a 14–30 közöt­ti­ek nagy része a NŐ-vel megy
  • a 30 év felet­ti kor­osz­tály­ban sokan a CSÁBÍTÓT tart­ják szim­pa­ti­kus­nak

Köszö­net­tel tar­to­zom a film fej­lesz­té­sé­ben és meg­va­ló­sí­tá­sá­ban nyúj­tott segít­sé­gü­kért a követ­ke­zők­nek: Cza­bán György­né (BKV Turisz­ti­kai Diví­zió); Bese­nyői Dénes (BKV Autó­busz és Tro­li­busz Üze­mel­te­té­si Igaz­ga­tó­ság Óbu­da Diví­zió, For­gal­mi Üzem); Kony­her Mária Teré­zia (BKV Tár­sa­sá­gi Kap­cso­la­tok Iro­da) vala­mint a BKV Zrt. és a BKK Zrt. min­den mun­ka­tár­sá­nak; Hor­váth Ger­gely (Sch­windl Kft.); továb­bá Dob­ro­nay Lász­ló, Kovács Oli­vér, Kovács Zsolt, Sár­váry Ist­ván, Szom­bat­he­lyi And­rea.

Jó játék volt a film elkészítése. Ilyen összetett munkát élesben még nem csináltam. Fontos tanulságokat hordozott mind a fejlesztés, mind az előkészítés, és nagy örömet jelentett a sok pozitív visszajelzés. Azt hiszem, ezért érdemes ezt csinálni.

Hozzászólás írása

Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Minden cikk

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás