Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Így készült a sclerosiS Multiplex című portréfilm

Í

Ez a port­ré­film műfa­jú kis­film 2016 tava­szán készült a Buda­pes­ti Met­ro­po­li­tan Egye­tem Moz­gó­kép­kul­tú­ra és Média­is­me­ret alap­sza­kán, a Moz­gó­kép­mű­vé­szet 2. tárgy egyik fél­éves fel­ada­ta­ként. A téma­ve­ze­tő tanár Inc­ze Ágnes volt.

A feladat

A máso­dik sze­mesz­ter egyik fel­ada­ta egy port­ré típu­sú doku­men­tum­film elké­szí­té­se volt. Egy szá­munk­ra fon­tos, sza­ba­don válasz­tott témát kel­lett 5 per­ces idő­kor­lát­ban, tet­sző­le­ges  doku­men­tum­fil­mes almű­faj­ban fel­dol­goz­ni. Az első ezzel fog­lal­ko­zó órán három külön­bö­ző meg­kö­ze­lí­té­si módú port­ré­fil­met néz­tünk meg, és ütköz­tet­tük a róluk kiala­kult véle­mé­nyün­ket. A három film­ből egy­elő­re ezt a ket­tőt talál­tam meg a You­tu­be-on:

A dokumentumfilm fogalma

A doku­men­tum­film abban tér el a játék­film­től, hogy nem az alko­tó fan­tá­zi­á­já­ban lét­re­jött világ­ban ját­szó­dó dol­got mesél el, hanem való­sá­gos hely­szí­ne­ken, való­sá­gos sze­mé­lyek­kel tör­tént való­sá­gos ese­mé­nye­ket mutat be. Ugyan­ak­kor egy nagyon fon­tos közös vonás is van két műfaj között: ahogy a fik­ci­ós film, úgy a doku­men­tum­film is az alko­tó sze­mén keresz­tül, szub­jek­tí­ven lát­tat­ja a vilá­got. Vagy­is a doku­men­tum­film sem a való­ság, annak csu­pán a lekép­ző­dé­se a film kere­tei közé. Ter­mé­sze­te­sen lehet töre­ked­ni az objek­ti­vi­tás­ra, de a film, mint médi­um min­den­kép­pen kor­lá­to­kat szab ennek a cél­nak.

A fejlesztési folyamat

Doku­men­tum­fil­met készí­te­ni leg­alább olyan nehéz, mint játék­fil­met. És nagy­já­ból ugyan­azok­ból a lépé­sek­ből is áll: fej­lesz­tés, elő­ké­szí­tés, for­ga­tás, utó­mun­ka. E négy lépés a doku­men­tum­film ese­tén így ala­kul:

  • Fej­lesz­tés: ez alatt leg­in­kább kuta­tást kell érte­ni. Nagyon fel kell készül­ni a válasz­tott témá­ból. A lehe­tő leg­több min­dent meg kell ismer­ni róla. Ugyan­is az így meg­szer­zett tudás bir­to­ká­ban tudunk kér­dé­se­ket meg­fo­gal­maz­ni. A kér­dé­sek­re adott vála­szok összes­sé­ge adja majd a kon­cep­ci­ót, aho­gyan a fil­münk a témá­ról mesél­ni sze­ret­ne. Ami­lyen kér­dé­se­ket fel­te­szünk, azok már tük­röz­ni fog­nak egy alko­tói szán­dé­kot. Ez után meg kell talál­ni a leg­jobb módo­kat, amik hite­le­sen tud­nak vála­szol­ni a fel­tett kér­dé­sek­re (pél­dá­ul inter­júk, archív anya­gok). A doku­men­tum­film is film, vagy­is a pusz­tán ver­bá­lis infor­má­ci­ók még nem ele­gen­dő­ek az illú­zió meg­te­rem­té­sé­hez. Tehát ki kell talál­ni, hogy a sok infor­má­ció ame­lye­ket elmon­da­ni sze­ret­nénk, hogyan ábrá­zol­ha­tó kép­ben. Vagy­is ugyan­úgy, mint a játék­film­nél, írni kell szi­nop­szist, log­line-t, ren­de­zői kon­cep­ci­ót.
  • Elő­ké­szí­tés: a szi­nop­szis és a ren­de­ző kon­cep­ció alap­ján meg kell vizs­gál­ni, hogy ha kel­le­nek archív anya­gok, azok hogyan sze­rez­he­tők be. A for­ga­tást ter­mé­sze­te­sen meg kell szer­vez­ni. Egy beszé­lő fejes port­ré­nál ez talán könnyebb, de olyan anya­gok­nál ame­lyek meg­is­mé­tel­he­tet­le­nek, nagyon ala­po­san fel kell készül­ni min­den­re.
  • For­ga­tás: sze­rin­tem egy a való­sá­got ábrá­zo­ló doku­men­tum­film­nek nem tesz jót, ha érez­he­tő raj­ta a mani­pu­lá­ció. — Erre jó pél­da olvas­ha­tó a Film­vi­lág folyó­irat 2002/04. szám 44–45. olda­lán, Biká­csy Ger­gely: A zsar­nok való­ság című cik­ké­ben, ami Buñu­el a Föld kenyér nél­kül című 1932-es doku­men­tum­film­je kap­csán fel­me­rü­lő eti­kai kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zik.

A falu néhány öre­gebb lakó­ja meg­mu­tat­ja, hol for­gat­ták annakide­jén a kecs­ke lezu­ha­ná­sát. Ez a szik­lán ugrá­ló vad­kecs­ke a való­ság makacs szik­la­má­szó­ja volt, aki nem akar­ta saját pusz­tu­lá­sá­val illuszt­rál­ni a fil­met, már­pe­dig eze­ken a szik­lá­kon éven­te több tucat zuhant le közü­lük. Buñu­el nem gyõz­te kivár­ni, és állí­tó­lag õ maga puf­fan­tott le a rend­kí­vül ügye­sen ugrá­ló álla­tok közül egyet. „Az állat meg­csú­szik, és lezu­han” – szól film­jé­nek rideg kom­men­tár-hang­ja.

Véle­mé­nyem sze­rint az a helyes irány, ha egy doku­men­tum­film­ben ábrá­zolt ese­mény hite­les, vagy­is úgy is van tálal­va aho­gyan a kame­ra előtt meg­tör­tént. Ha nagyon ala­pos volt az elő­ké­szí­tés, akkor a for­ga­tás már csak egy­faj­ta tuda­tos sod­ró­dás az ese­mé­nyek­kel, és alkal­maz­ko­dás hoz­zá­juk. Nem olyan könnyű ez, hiszen nem aka­runk lema­rad­ni fon­tos dol­gok­ról (és néha nem is tud­juk elő­re, mik fon­to­sak). A for­ga­tás­kor nagyon nagy kon­cent­rá­ci­ó­ra van szük­ség. Az egyet­len könnyebb­ség, hogy álta­lá­ban nincs lehe­tő­ség ismét­lés­re. Ami meg­van, annak hasz­nál­ha­tó­nak illik len­nie, de ami nincs meg, azért utó­lag kár sír­ni.

  • Utó­mun­ka: szem­ben a játék­film­mel, ahol a for­ga­tó­könyv ad egy konk­rét meg­va­ló­sí­tan­dó alko­tói célt (és min­den gyár­tá­si fázis ennek van alá­ren­del­ve), a doku­men­tum­film ese­tén az utó­mun­ka az egyik leg­fon­to­sabb lépés, ami akár az alap­kon­cep­ci­ót is meg­vál­toz­tat­hat­ja. Ha nem sike­rül min­den meg­ter­ve­zett képet fel­ven­ni, ame­lyek alá­tá­maszt­hat­nák a mon­dan­dót, vagy a for­ga­tás során új infor­má­ci­ók hang­za­nak el, akkor ebben a fázis­ban akár gyö­ke­re­sen meg­vál­toz­hat az ere­de­ti irány. Az utó­mun­ka egy­faj­ta kre­a­tív kény­szer­pá­lya: a ren­del­ke­zés­re álló doku­men­tu­mok­ból kell tud­ni kiol­vasz­ta­ni az alko­tói szán­dé­kot. Kihagy­ni dol­go­kat, más sor­rend­ben fel­hasz­nál­ni, hogy más­ra rímel­je­nek mon­da­tok, képek; ez külö­nös szép­sé­get ad ennek a lépés­nek.

A portréfilm

A port­ré­film olyan doku­men­tum­fil­mes műfaj, ami egy sze­mély éle­té­nek nem min­den­na­pi részét kiemel­ve, az embert az erős­sé­ge­i­vel és a gyen­ge­sé­ge­i­vel együtt mutat­ja be. A tények figye­lem­be­vé­te­le mel­lett bemu­tat­ja a sze­rep­lő beál­lí­tott­sá­gát, érzé­se­it.

Fejlesztés

Két témát vit­tem az órá­ra, ami­ből az első tűnt inkább meg­va­ló­sít­ha­tó­nak:

Első téma, munkacím:
SM – Élethosszig tartó kapcsolat.
Logline:
Az ezerarcú kór nem csak ezernyi bajt hoz magával, de ezernyi tervet is követel az érintettektől.
Szinopszis:
Három különböző korú ember, különböző háttérrel, különböző célokkal. Egy közös van bennük: mindhárman sclerosis multiplexben szenvednek. Vajon hogyan képesek rá, hogy tervezzenek, hosszú távú célokat tűzzenek maguk elé abban a tudatban, hogy akár már másnap olyan állapotba kerülhetnek, hogy az álmaikról örökre le kell mondaniuk?
Rendezői koncepció:
A téma feldolgozásában az inspirál, hogy az ismeretségi körömben (a családomban is) többeket érint ez a betegség. Mindegyikük az SM progresszív változatában szenved, ezért jól ismerik az életük végéig rájuk váró megpróbáltatásokat. Mindannyian igyekeznek ezt az állapotot betegségtudat nélkül elviselni, a megmaradt képességeikkel is teljes életre törekednek.
Az ép emberek számára tanulságos és példamutató, ahogyan ezek a betegek a sorsukat elfogadva, de nem behódolva annak, folyamatosan új célokat maguk elé tűzve ÉLNI akarnak.
Megvalósítás:
  1. A főcím képein embertömeg lábait látjuk, ahogyan sietősen haladnak az útjukon. A főcím végére megpillantjuk a film három hősét, ketten kerekesszékben. Eközben egy voiceover elmondja a betegség tömör leírását.
  2. A három szereplőt a velük készült mélyinterjúkból felhasznált rövid, szinte tőmondatos idézetekkel mutatom be (pl. hány éves, mióta él együtt az SM-mel).
  3. Szintén rövid idézetekkel és a szereplők hétköznapjairól készült vágóképekkel mutatom be azt, hogy a betegség hogyan változtatta meg az életüket.
  4. A legnagyobb hangsúlyt a szereplők jövőbeli terveire, céljaira helyezem, szintén rövid idézetekkel és vágóképekkel illusztrálva. Rákérdezek arra is, hogy mi a mindenkori B-terv, és hogyan lehet egy ennyire bizonytalan jövőt tervezni?
  5. A film – sok, ugyanezt a betegséget bemutató filmmel szemben – pozitív hangulatú, leginkább a "soha nem szabad feladni" érzést tükrözi.

A ren­de­zői kon­cep­ci­ó­ban most piros­sal kiemel­tem a szen­ved kife­je­zést. Ez egy fon­tos tanul­ság szá­mom­ra, ugyan­is a vég­le­ges film­ben Vik­tor által mon­dott: „Szen­ved a hóhér, én nem!” mon­dat erre utal. Tanul­sá­gos, mert töre­ked­ni kell arra, hogy a helyes és nem bán­tó kife­je­zé­se­ket kell meg­ta­lál­ni. És azért is tanul­sá­gos, mert ez az őszin­te kifa­ka­dás való­szí­nű­leg nem tör­tént vol­na meg, ha nem írom le és nem kül­döm el a „pro­vo­ká­ló mon­da­tot” a sze­rep­lő­nek.

Gyártás

Előkészítés

Miu­tán áment kap­tam a kon­cep­ci­ó­ra, fel­vet­tem a kap­cso­la­tot a jelöl­tek­kel. Végül csak ket­ten vál­lal­ták a sze­rep­lést. Elküld­tem nekik egy elő­ze­tes kér­dés­sort, amit mély­in­ter­jú for­má­já­ban fel akar­tam ven­ni. A kér­dé­sek nagyon sze­mély­re sza­bot­tak vol­tak – szo­ro­san kap­cso­lód­tak a kon­cep­ci­ó­ban meg­fo­gal­ma­zott vég­ső üze­net­hez. Az volt a célom ezzel, hogy egy­részt lerö­vi­dít­sem a for­ga­tá­si időt, más­részt tám­pon­tot adjak az inter­jú­ala­nyok­nak, miről is szól­na a film, és abban nekik milyen sze­re­pet szá­nok (vagy­is milyen irány­ban sze­ret­ném, hogy gon­dol­koz­za­nak). Ter­mé­sze­te­sen ez nem állt távol a sze­mé­lyi­sé­gük­től, tehát nem hazug­sá­go­kat vagy lehe­tet­len dol­go­kat kér­tem, inkább csak szű­kí­tet­tem a mon­da­ni­va­ló­ju­kat a vég­ső cél irá­nyá­ba.

Forgatás

Ezek után már csak meg kel­lett szer­vez­ni a for­ga­tá­so­kat. Vik­tor ese­té­ben egy­sze­rű­en becsat­la­koz­tam egy nap­já­ba, úgy készí­tet­tem el az inter­jút. Ekkor derült ki, hogy pár hét­tel később sze­ret­ne indul­ni a Suhanj! Futa­mon, ami várat­lan volt ugyan, de jó lehe­tő­ség­nek kínál­ko­zott a film üze­ne­té­nek meg­erő­sí­té­se érde­ké­ben. Így nagyon gyor­san külön enge­délyt kel­lett sze­rez­nem, hogy a ver­se­nyen is for­gat­has­sak. Eni­kő­nél – már tanul­va az első for­ga­tá­si nap­ból –, még cél­tu­da­to­sabb vol­tam a kér­dé­se­ket és a rög­zí­ten­dő képe­ket ille­tő­en.

A futó­ver­seny fel­vé­te­le kész rém­álom volt. Egy­részt nem vol­tam fel­ké­szül­ve a rek­ke­nő hőség­re, más­részt pedig gya­kor­lat híján igen sokat bénáz­tam, hogy tisz­tes­sé­ges képe­ket rög­zít­sek moz­gás köz­ben a moz­gó embe­rek­ről.

Utómunka

Amennyi­re ala­po­san meg­ter­ve­zett volt a kon­cep­ció, annyi­ra sokat szen­ved­tem az utó­mun­ká­val. Körül­be­lül 2–2 óra nyers­anyag volt a két inter­jú, ami­ből az első levá­lo­ga­tás­nál szin­te min­dent hasz­nos­nak ítél­tem. Bár a vég­le­ges struk­tú­rát már lát­tam magam előtt, még­is nagyon nehéz volt meg­ta­lál­ni azo­kat a mon­da­to­kat, ame­lyek épp azt, épp úgy, épp olyan hossz­ban feje­zik ki, ami­ről mesél­ni sze­ret­tem vol­na.

Eköz­ben zenét is keres­nem kel­lett, több­faj­ta moo­dot, ami az aktu­á­lis beszéd­té­ma han­gu­la­tá­hoz passzol. Fel­vált­va hall­gat­tam legá­lis zene­tár­ból való, és innen-onnan össze­sze­dett muzsi­ká­kat. Ami­be végül bele­sze­ret­tem, annak a fel­hasz­ná­lá­si jogai tisz­táz­ha­tat­lan­nak bizo­nyul­tak. Bár a vizs­gán még ezzel vetí­tet­tem le a fil­met, most más­fél évvel később rászán­tam magam, hogy legá­lis for­rás­ból új zenét válasszak a film­hez. A nyil­vá­nos vál­to­zat­ban már ez hall­ha­tó.

Fogadtatás, utóélet

A vizs­ga sike­res volt, sok pozi­tív vissza­jel­zést kap­tam a film­re. A taná­rok java­sol­ták, hogy nevez­zem fesz­ti­vál­ra. Ehhez viszont a zene joga­it tisz­táz­ni kel­lett vol­na. Saj­nos erre hosszú ide­ig nem volt időm. Továb­bi javas­lat volt még, hogy kerül­jön a film­re alcím, illet­ve pár dol­got módo­sít­sak a vágá­son. Ezek is most tör­tén­tek meg.

Mivel a leg­több diák­fil­mes fesz­ti­vál kor­osz­tá­lyi kor­lát­já­ból kicsúsz­tam, és már más­fél év eltelt a film elké­szül­te óta, úgy érez­tem, hogy tar­to­zom annyi­val a sze­rep­lők­nek, a segí­tők­nek, és mind­azok­nak, akik­nek segít­het vala­mit a film üze­ne­te, hogy lecse­ré­lem a zenét, és nyil­vá­nos­sá teszem mozit a You­tu­be-on. Így talán e beteg­ség­gel vala­mi­lyen for­má­ban érin­tett nézők­nek is hasz­nos lehet.

Köszö­net­tel tar­to­zom Dr. Hor­váth-Tan­ka Eni­kő­nek és Sin­ger Vik­tor­nak, hogy vál­lal­ták a film­ben való sze­rep­lést, és elme­sél­ték a tör­té­ne­tü­ket!

A film készítése közben nagyon sokat tanultam önmagamról és a világról. Azóta kicsit másként nézem a velem és körülöttem történő dolgokat. Már csak ezért is megérte!

 

Hozzászólás írása

Filmkészítés = önismeret + kreativitás + technika

Minden cikk

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás